Bevezető

A 2024. ÉV VEZÉRIGÉJE

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Nem lehet megszokni, hogy Isten igéje a kegyelmet kapott embernek olyan követelményeket állít, amelyeket saját erőből képtelen teljesíteni. Kegyelem, hogy nem ezek nem teljesítése miatt van örök kárhozat, és az is kegyelem, hogy nem ezek teljesítése miatt részesedünk az örök életben, hanem Jézus Krisztusért a belé vetett hit által. Neki van joga szeretetre biztatni. Ritkán használatos a „minden” szó, hogy ha megbecsüljük, amit jelent. S itt helye van. Nem válogathatunk a dolgok között, hogy mit végzünk szeretetben, és mit nem. Mindent szeretetben kell véghezvinni. Azt is jelenti ez, hogy nemcsak elkezdeni kell szeretetben mindent, hanem egészen a végéig szeretni. Ehhez benne kell élni Isten szeretetében és szeretésében, s ugyanígy a felebarát szeretésében. Ne a kényszer és ne az érdek motiváljon, hanem az, amit Jézus tett érted szeretetből. Az, hogy meghalt érted, amikor még el sem követted az első vétkedet. A kegyelem régóta várt, ragadd meg, és szeress mindenkor úgy, ahogyan Jézus tette! „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1b)

Ajánlott igeszakasz: Jn 13.

Kohn Zsolt főtitkár

Mai 2026. Március 26. Csütörtök,

Jn 16,25–33

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (33. v.)

Az Úr Jézus nyíltan megmondja tanítványainak, hogy most elhagyja ezt a földi világot, és visszamegy az Atyához, aki ugyanúgy szereti őket, ahogyan azt Ő tette, és teszi ezután is: „mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem” (27. v.). Tehát a hit és szeretet a következménye az Atya szeretetének. Tudjuk, hogy „ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19), még a világ teremtése előtt. Jézus e búcsúszavainak célja van: „hogy békességetek legyen énbennem”. És érezzük, hogy ez a „békesség” nem csak a szó szerinti békességet jelenti, hanem a benne való hitet, az új helyzetnek hittel való elfogadását. Van-e a jelenlegi helyzetünkben is ilyen „békességünk”, hogy benne való hittel tekintünk a holnap elé? Az Úr Jézus nagyon reálisan látja: „A világon nyomorúságotok van…” Ez evilági létünkre általánosan igaz, hiszen nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. De fontos, hogy feltekintsünk a mi Urunkra, mert Ő biztat minket is: „bízzatok: én legyőztem a világot.”

Ajánlott igeszakasz: Zsid 12,1–17

Tegnapi

Jn 16,16–24

„Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (22. v.)

A tanítványok szomorúsága érthető, hiszen Mesterük arról beszél, hogy elhagyja őket. A Szentlélek egyik neve Vigasztaló, aki elveszi szomorúságukat. De vigasztalja őket és minket is az a tudat, hogy ez az elválás nem végleges. Az Úr azt ígéri, hogy el fog jönni dicsőségben, és nemcsak újra látjuk Őt, hanem új testünkben vele együtt örvendezhetünk majd az ő dicsőségének. Sőt, munkatársai lehetünk majd a helyreállított földön, de majd az új égben és az új földön is. Olyan öröm lesz ez, amely végleges, maradandó, mert senki sem veheti el tőlünk. Átélted-e már te is azt a mennyei örömet, melyet a Szentlélek gerjesztett benned, amikor bizonyos lettél abban, hogy Jézus vére örökre megszabadított bűneidtől, és az ő megváltott gyermeke lettél? A vele való lelki együttlét újra és újra ezt az örömet kínálja nekünk, és még el sem tudjuk képzelni azt az állapotot, amikor új testben örökké vele lehetünk, és dicsősége reánk is kiárad. Ezt ígéri itt az Úr a jelenlévő és az azóta elhívott valamennyi tanítványának.

Ajánlott igeszakasz: Zsolt 16.; Jel 19,6–10