Bevezető

A 2024. ÉV VEZÉRIGÉJE

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

Nem lehet megszokni, hogy Isten igéje a kegyelmet kapott embernek olyan követelményeket állít, amelyeket saját erőből képtelen teljesíteni. Kegyelem, hogy nem ezek nem teljesítése miatt van örök kárhozat, és az is kegyelem, hogy nem ezek teljesítése miatt részesedünk az örök életben, hanem Jézus Krisztusért a belé vetett hit által. Neki van joga szeretetre biztatni. Ritkán használatos a „minden” szó, hogy ha megbecsüljük, amit jelent. S itt helye van. Nem válogathatunk a dolgok között, hogy mit végzünk szeretetben, és mit nem. Mindent szeretetben kell véghezvinni. Azt is jelenti ez, hogy nemcsak elkezdeni kell szeretetben mindent, hanem egészen a végéig szeretni. Ehhez benne kell élni Isten szeretetében és szeretésében, s ugyanígy a felebarát szeretésében. Ne a kényszer és ne az érdek motiváljon, hanem az, amit Jézus tett érted szeretetből. Az, hogy meghalt érted, amikor még el sem követted az első vétkedet. A kegyelem régóta várt, ragadd meg, és szeress mindenkor úgy, ahogyan Jézus tette! „Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.” (Jn 13,1b)

Ajánlott igeszakasz: Jn 13.

Kohn Zsolt főtitkár

Mai 2026. Szeptember 25. Péntek,

Préd 11,1-10

„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.”(4.v.)

„A tett halála az okoskodás” olvassuk Az ember tragédiájában. És valóban. Mennyire görcsösen akarjuk sokszor a jó döntést meghozni, ezért agyalunk, mérlegelünk és imádkozunk is persze, hogy legyen az Isten akarata szerinti. De eljutunk vajon ténylegesen ahhoz a mondathoz, hogy „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te”? Vagy ahogy egy Moldova-idézet szól: „azt akarom, ami lesz”? Nem akarjuk-e valójában állandóan kézben tartani a történések szálait, félve attól, hogy valami ismeretlen történik? Meggyőződésem, hogy ezért int minket Jézus arra, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek. Milyen csodálatos az, amikor egy aprócska gyermek gondolkodás nélkül megbízik a szüleiben! Félelem nélkül megy és hittel teszi azt, amit mondanak neki, mert ismeri azokat, akik egy új dolog megtételére biztatják. De van-e neked, kedves testvérem, olyan mély és szoros kapcsolatod Istennel, hogy egyértelműen látod az iránymutatást és ki mered engedni a kontrollt a kezedből? Érdemes ezen elgondolkodni.

Ajánlott igeszakasz: Mt 18,3

Tegnapi

Préd 7,1-14

„Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van.” (12.v.)

Egy angol költő szerint „A kevés tudás veszélyes dolog.” Amikor elkezdünk egy új területet felfedezni magunknak, hamarosan azt hisszük, hogy már másoknak tanácsot adhatunk, vagy épp mások fölé helyezhetjük magunkat. Legyen szó nyelvtanulásról vagy épp autóvezetésről. És a semmihez képest hogyne éreznénk nagynak az ugrást? Ahogy azonban megyünk előre az ismeretben, nem arra eszmélünk-e, hogy ennek az útnak valójában nincs is vége? Hasonlóképp, milyen nagy ajándék az, amikor elindulunk a hit útján, és egyre inkább felismerteti velünk Isten, hogy Ő milyen hatalmas, aminek fényében ráébredhetünk kicsinységünkre; felfedi felfoghatatlan szeretetét és hűségét, aminek nyomán megláthatjuk, hogy mennyire képtelenek vagyunk igazán szeretni, vagy akár tökéletesen hűségesnek lenni. Ezek a felismerések pedig nem hálára indítanak-e, hogy minden tökéletlenségünk ellenére Isten nem kevesebbet ígér, mint hogy bölccsé tesz? Ez pedig nem más, mint a Tőle való függés felismerése. Kérjük bátran az Ő ajándékát!

Ajánlott igeszakasz: Zsolt 32,8