Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
1Ján 2,7-11
„Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van.” (9. v.)
Ezen a héten az igaz istenismeret alapjait vizsgáljuk. Veszélyes nem tudomásul venni, hogy a világosság és a sötétség frontvonalában éli meg Jézus sötétségből kihívott tanítványa a földi pályafutását. Sötétségben születtünk, de Isten szeretetének világossága beragyogott szívünkbe és megszabadított a sötétség meddőségétől. A világosság új parancsa íródott a szívünkbe, „hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.”(8b.v) A sötétség ura bár legyőzetett, de nem akarja tudomásul venni a vereségét. A megtévesztés és hazugság eszközeivel szüntelen árnyékként velünk van. Fontos megvizsgálni a szavainkat, nincs-e ellentmondás beszédünk és a cselekedeteink között. Miközben azt mondom, ismerem az Istent, a sötétség vakságában szenvedek. „Ó, ismeretlen Isten! Olyan helyeken keresünk téged, amelyeket már elhagytál, és még akkor sem ismerünk fel, amikor előttünk állsz. Add, hogy rád ismerjünk idegenségedben is, és ne ragaszkodjunk a megszokott fájdalomhoz, hanem szabadon hirdessük a feltámadást Krisztus nevében”. (Janet Morley)
Ajánlott igeszakasz: 3Móz 19,18; Jn 13,34
“Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.” (2Kor 4,16)
Ezt az évet úgy kezdte velem az Úr, hogy sürgősségi és 4 nap kórház! Küldetés a kórházban! Az időjárás nehézségei ellenére is időben megérkeztünk, a nővér fogadott: két óra múlva tudok magával foglalkozni. - Nem baj, én addig imádkozom magáért. - Az nem árt nekem – mondta a nővér. A kórteremben már ketten voltak. Rövid, de őszinte bemutatkozás során a betegségen túl a múlt sötét eseményei is előkerültek, és csak ámultam: hová hoztál Uram? Sötét szellemi légkör volt tapintható, bennem békesség: nagyobb, aki bennem van, mint aki ellenem. Az esti orvosi vizit előtt megkérdeztem, olvashatok-e Bibliát, egy zsoltárt és imádkozhatom-e értük. Igen volt az egyöntető válasz. Már nem emlékszem, mit imádkoztam. Volt idő hallgatni a belső és a külső füllel és kérni: csak azt akarom mondani, ami a Te jelenlétedet teszi számukra érzékelhetővé! Közben tanítást kaptam, az ismeretből megélt tapasztalatok lettek. „Minden eseményből hit által az életünkbe építhető történet lesz, amely szellemi gazdagságot, és mások számára tanúságtételt ajándékoz.”
Gyurkó József ny. lelkész
Zsolt 119,73-80
„Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent!” (80.v.)
Minden ember életét az események és különböző kísérő jelenségek formálják és alakítják. Ezek Istennek tudatos munkatársai és eszközei. Izráel népe a fogságból hazafelé vezető úton énekelte ezt a zsoltárt. Isten dicsőséges kísérő jelenléte fénylik ebből a leghosszabb zsoltárból. Ez a szakasz „jod-strófa” amely Isten teremtő munkáját dicséri (24,2). De benne látja Isten igazságos ítéletét a babiloni fogságban, és mégis gyönyörködik az irgalmában és kegyelmében. A végén önmagáért könyörög a zsoltáríró, hogy ne kelljen szégyent vallania. Ezt csak úgy lehet, ha szíve „feddhetetlenül” az Úr rendelkezéseit követi. Mi is úton vagyunk a „mennyei Jeruzsálem” felé, hogy átkeljünk a halál Jordánján. A mi könyörgésünk is ez kell, hogy legyen: a szívünkbe rejtjük beszédedet, hogy ne valljunk szégyent. „Őrizz meg, Urunk, védelmezz meg, Urunk, légy velünk minden utunkon. Légy forrás és kenyér a pusztában, végy körül áldásoddal.” (Eugen Eckert)
Ajánlott igeszakasz: Zsolt 100,3; 138,8; 139,13kk Zsolt 22,23.26k.; 34,3; 69,31–33 Ézs 43,22-28
Online Biblia
R – „Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: Ez lesz nyugovóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem… Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.” (Zsolt 132,13-14.16) A Siont – az Anyaszentegyházat – szerette az Úr öröktől fogva, s lakóhelyéül választotta. Általa munkálkodik ebben a világban, és ígérete szerint sohasem hagyja el. Kegyelme választása, hívása engem is örökségébe fogadott, sőt papjává tett. Életfolytatásomra nézve ez annyit jelent, hogy szabadításával felruházva az Úr kegyeltjeként vígan örvendezhetek. Szívem hűtlensége, erőm fogyatékossága miatt bukdácsolok ugyan, de – éppen ez az ördög csatavesztése – minden bukással Jézushoz bukom közelebb! – S felemeltetve, naponként megújulva mégis elmondhatom: szabad vagyok!
E – „Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban… Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek; Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.” (2Kor 6,4.9-10) Mindenben mindeneknek úgy ajánlhatom magam, mint Istennek szolgája. Életemet, szolgálatomat ezek az egymásnak látszólag ellentmondó kettősségek kell hogy meghatározzák. Ismeretlen – ismeretes. Ismeretlen, ahol az elismerést, dicsőséget osztogatják. Ismerős ott, ahol szolgálni kell. Bánkódó – mindig örvendező. Bűneivel, kísértéseivel belül vívja meg a harcot, s belső békessége kifelé mindig örvendezésben nyilvánul meg. Semmi nélkül való – mindennel bíró. Szegény – sokakat gazdagító. – Így szeretnék Isten szolgájának bizonyulni
