Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
5Móz 27,11–26
„Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen!” (26. v.)
Sokszor olvastam már ezeket az igéket, de sohasem tűnt fel, a tegnap elrendelt oltárt az Ébál-hegyen kellett felállítani, viszont az áldást a Garizím-hegyről kell elmondani, ahol a papok (léviták) is állnak. Az Ébál-hegyen felállított oltár mellől viszont nem áldás visszhangzik, hanem egy átokmondással terhes kötelezettségvállalás: ha azokat az igéket, amelyek ott vannak felírva-felvésve az oltár kövein nem teljesítjük, hiába állunk az oltár mellett, hiába volt az égő- és békeáldozat, az ámennel hitelesített eskü megszegése következményekkel, átokkal jár! Még egyszer végigolvasva az átokkal sújtott cselekedeteket, feltűnő, hogy mindegyik olyan, hogy megfontolt döntések következménye, nemcsak „úgy valahogy megtörtént”, vagy, hogy „belekeveredtem”. Az Úr óvjon bennünket attól, hogy elköteleződésünk után tudatosan ellenszegüljünk neki! Hálát adhatunk azért, hogy ezekben a kísértésekben is küldi Lelkét, hogy megállíthasson tévútjainkon!
Ajánlott igeszakasz: 1Kor 3.
5Móz 27,1–10
„Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe. Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked.” (9b–10. v.)
Mózes az Úrtól kapott törvényeket, rendelkezéseket a kánaáni bevonulás utáni időszakra, megsejtve, hogy az a nép, amely a vándorlás alatt újra és újra lázadozni kezdett Isten ellen, a célbaérés után sem fog gyökeresen megváltozni. Ezért először oltárt építtet az Ébál-hegyen, hogy ott égő- és békeáldozatokat mutasson be Izráel, újra emlékezetükbe véssék a tíz igét. Ha jól mennek a dolgaink, hajlamosak vagyunk elfeledkezni a minket megajándékozó Atyáról, s emlékeztetésre szorulunk: az Istenhez tartozás „kötelességet” is jelent. Nem azért, mert Isten despota módon ezt kívánja. Ha átéltem, hogy érdemtelenül fogadott szeretetébe, akkor megváltozik a „tízparancsolat”-hoz való hozzáállásom, s élni kezdem annak valódi értelmét. Ha Ő a könyörülő Istenem, akkor hálából nem fogok ölni, lopni, hazudni, mást megkárosítani. A törvény adás helye az öröm helye lesz – „és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt!” (7. v.) –, hiszen törvényt csak szabad ember kaphat.
Ajánlott igeszakasz: Fil 4.
Online Biblia
R – „Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!” (4Móz 23,23)
A varázsló Bálám tudja, hogy nem fog a varázslás Izráelen. A sátán is tudja, hogy minden varázslata, fondorlatossága, tőrvetése hiábavaló: jövendőmondása, akarata nem fog beteljesedni rajtam. Krisztus cselekedett: meghalt értem, s mind, amit mívelt, tudtomra adta. Mégpedig „idején”. Sokat rontottam, tékozoltam, messze szakadtam tőle, de Ő idején érkezett. Tudtomra adja, mit mívelt és mível: azt, hogy én az Övé vagyok (Mk 3,35), s bűnöm varázslatos átka helyett áldása, csodálatos szerelmének ígérete teljesedik be rajtam.
E – „Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.” (Mk 3,35)
A vérségi kötelék érvénye erre a világra szól csupán, tovább nem. Itt azonban magasabb rendű rokonságról, az Isten családjáról beszél Jézus. Azokról, akik Istentől születtek (Jn 1,13). Jézus nem restelli atyjafiainak hívni őket (Zsid 2,11). A bűn árvaságában élő embernek atyafiakat adott a többi megváltott életben. Kedvessé tette az atyafiak együttlakozását (Zsolt 133,1). Hasonlítanak egymáshoz, mert Uruk hasonlatosságát viselik magukon (2Kor 3,18). ‒ Egyszer majd együtt lesz az egész család, s a Családfőt áldja örökké.
