Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
“Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4,32)
Az utóbbi napokban két különböző helyen is olvastam ezt az igét és annak magyarázatát… Annyira szeret az Úr! Én nem vagyok mindig jóságos, irgalmas és nem tudok azonnal megbocsátani, Isten mégis megbocsátotta minden bűnömet Krisztus áldozatáért. Az elmúlt napokban az elevenembe vágott valaki, aki „beszólt” nekem a főnököm előtt olyan témában, amiben sokkal több szakmai gyakorlatom van. Nagyon jó lett volna azonnal letenni a bántást és azonnal megbocsátani, de sajnos a gondolataim még majd’ egy napig ekörül forogtak… Letettem az Úr elé a fenti igék alapján az esetet, megbocsátottam, és két nap múlva reggel öleléssel és jó szóval fogadtam az illetőt. Előbb ki kellett mondanom, hogy megbocsátok, és az érzelmeim követték az elhatározást! Köszönöm Uram!
Tokodiné Baji Tímea
Zsolt 87
“Az Úr számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk.” (6. v.)
A hétfői Betánia-órákon az Efézusi levelet tanulmányozzuk. Annyira nagy öröm volt a szívemben, amikor arról beszélgettünk az ige alapján, hogy Krisztus lebontotta az elválasztó falakat a választott nép – Izráel – és az idegen népek között. Csodálatos dolog, hogy Isten engem, aki reménység nélkül és Isten nélkül éltem ebben a világban, megszólított, és eljött az a pillanat, amikor a szívemmel megértettem, hogy Jézus engem is szeret és értem is kifolyt a vére. Elfogadtam, hogy az én bűneimért is meghalt, és nem vagyok többé Isten számára idegen, kívülálló, hanem Isten családjába tartozhatok, Isten gyermeke lehetek! Engem is számba vesz, az én nevemet is beírja az élet könyvébe. Magyarnak születtem, itt van az én szülőhazám, de kaptam egy új életet Krisztus Jézusban, így van egy új identitásom, egy mennyei állampolgárságom is. Tudom, honnan jövök és hová tartok. Isten téged is lát és számba vesz, Tudod, merre tartasz? El tudjuk együtt énekelni függetlenül a nemzetiségünktől, hogy: “Mi egy vérből valók vagyunk”?
Ajánlott igeszakasz: Fil 3,15-21
Jn 5,9b-18
„Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (17. v.)
A 38 éve beteg ember nem számít, csak a szombatszabály. A szombatszabálynak azonban nem sok köze van a Tízparancsolat eredeti szabályához, mert ha megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját, akkor törvényszerű, hogy a nyugalom napján áldások fakadjanak. Miért nem lehet meglátni a nyilvánvalót, hogy a reménytelen krónikus beteg meggyógyulása: áldás? Magába a törvénybe helyezte az Úr ezt az áldást, amit Jézus megjelenése mozgásba hoz, mert egyedül neki van hatalma, hogy a törvény minden betűjét betöltse. Jézus személyének elismerése nélkül torz, emberellenes törvényeskedés uralkodik. Egy magát kiválasztottnak képzelő csoport, az egyházi uralkodó réteg odaáll Isten és a szenvedő ember közé, így hatalmaskodik. Nem gondolnak bele, hogy senki sem állhat az Atya és választottai közé, akiket a Fiúnak adott (Jn. 6, 39.). Az Atya és a Fiú a Lélek által szüntelenül munkálkodik. A Lélekből mindenki részesül, aki kéri (Lk. 11, 13.). Jövel Szentlélek, teremts bennem új életet!
Ajánlott igeszakasz: Mt. 5, 17-20.
Online Biblia
R – „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!” (Zsolt 34,4) A megváltott élet értelme és célja az Úr dicsőítése és nevének magasztalása. E dicsőítés egy részének színhelye a „belső szoba”. De csak egy részének! Mert a hívő élet öröme, lendülete, ereje kifelé is hatni, működni akar: létmódja az új élet természetéből fakadó misszió. „Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az Ő nevét!” Azt szeretném, ha családom, környezetem minden tagja velem együtt örvendezne az Úrban. – Hiszem, hogy megadja nékem ezt az örömet.
E – „Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16) Bár kétségtelenül a predestináció klasszikus helye ez az Igevers, s Isten üdvösségszerző kegyelmi munkájára vonatkozik, de az élet egyetlen viszonylata sincs kivéve érvényessége alól. Megvan bennem a hajlandóság, hogy életem jövőbeni alakulása felől ábrándokat szőjek, emberi ambíciók beteljesedésére törekedjem, de az ÚR – mivel kezében van életem – mindannyiszor megmutatja: „nem azé, aki akarja…”– Legyen is áldott érte, hogy „nem az enyém”, hanem „az Övé”: „a könyörülő Istené!”
