Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Zsid 12,12–17
„Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” (15. v.)
A szentíró most olyan jelenségekre hívja fel a hívők figyelmét, amelyek ott leselkednek ránk szenvedéseink hordozásában: meglankadnak a kezek, megroskadnak a térdek, azaz elerőtlenedik az ember. Úgy beszél erről, mint ami teljesen természetes megélése ennek az élethelyzetnek. Nincs semmi szemrehányás abban, ahogy az ige szembesít. De szeretettel figyelmeztet: ha éppen ebben vagy, érthető – de ne maradj benne! Ne engedd meg magadnak, hogy ez az állapot tartóssá váljék, hanem küzdj ellene, különben folyamatosan lefelé húz, és eltávolít Isten kegyelmétől. Olyan szemléletes, ahogy a keserűségről ír: gyökerei vannak, mélyre mennek, behálózzák a szívünket. Ennek pedig én leszek leginkább a kárvallottja, ráadásul mást is fertőz. Ezért bátorít, buzdít az ige és utat mutat. Nem el-, hanem odahajolni Isten kegyelméhez: naponta megerősödni abban, hogy Jézus Krisztus megváltott, és örök élettel ajándékozott meg. Erre rácsodálkozva felfakadhat a szívemből a hála: a leghatékonyabb fegyver keserűség ellen.
Ajánlott igeszakasz: Jer 17,8; Ef 3,16; Kol 2,7
Zsid 12,1–11
„Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?” (7. v.)
Mintha egy versenypályán lennénk, ahol a „bizonyságtevőknek ... fellege vesz körül”, és ők biztatnak: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát”. Tény, hogy a sportolók komoly erőfeszítések, önmegtartóztatás, önfegyelem által kitartóan gyakorolnak a cél elérése érdekében. Ez napi szinten önként vállalt szenvedés. Ennek a párhuzamával élve: a hívő élet versenypályáján is szenvedés árán van előrehaladás. Krisztusról ezt olvassuk: „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet.” (Zsid 5,8) Számomra ez felfoghatatlan…és akkor mennyivel inkább valóságos szüksége az én bűnnel terhelt, lázadó életemnek a szenvedés által való formáltatás! Bár ösztönösen távol tartanám magamtól a szenvedést, rá kell döbbennem, hogy a fenyítéstől menekülve valójában az Atyától is menekülök… Visszatekintve: életem mélységeiben, szenvedve jött igazán a szívem mélyéről az Istenhez kiáltásom, ekkor vágytam válaszára és jelenlétére legőszintébben. Milyen jól ismer engem az én Uram!
Ajánlott igeszakasz: Ézs 53,11; Ézs 63,9; 2Kor 1,5; Zsid 2,10
Online Biblia
4
