Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Zsid 11,23–31
„Mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent.” (26–27. v.)
Ezek a versek azt a titkot ragadják meg, amelyre rácsodálkozhatunk a 11. részben felsorolt bibliai személyek életét szemlélve, akik olyat tesznek, ami a kiszámíthatótól, a megszokottól, a logikustól eltérő és meghökkentő: pl. amikor Mózes szülei három hónapig rejtegetik csecsemőjüket a fáraó gyilkos parancsa elől, majd egy kosárban a Nílus vizére teszik. Vajon milyen gondolatokkal tették ezt? És Mózes, aki mint királyfi nőtt fel, hogy dönthetett úgy, hogy ennek hátat fordít, és inkább választja Izráel népével a vándorlást? A titok, a csoda a szívükben történt, amikor találkoztak Istennel, és ez a találkozás átrendezte az életüket, a gondolkozásukat, értékrendjüket, és immár minden más ennek lett alárendelve. Meggyőződésem, hogy ez a legnagyobb csoda, amikor egy ember találkozik Istennel. És ebben a találkozásban, amikor lélekben meglátja a láthatatlan Istent, gyökeres átrendeződés kezdődik a szívében. Ez a hit látása, ami összekapcsol Istennel, valójában ebben van az élet, és ez ad értelmet és célt az életnek. Látod-e a láthatatlan Istent?
Ajánlott igeszakasz: Fil 3,8
Zsolt 56.
„Ha félek is, benned bízom!” (4. v.)
Dávid menekül Saul elől, aki hatalmát féltve életére tör. Gátban próbál menedéket találni, de a filiszteusok ráismernek: „Hiszen ez Dávid, az ország királya! Róla énekelték a körtáncban: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sám 21,12b) Szorult helyzetében őrültnek tetteti magát, és Isten könyörül rajta, mert Ákís nem akar ilyen elmeállapotú emberrel foglalkozni. Ebben a helyzetben írja Dávid a zsoltárt, és őszintén megvallja: fél! Emberileg nézve van is rá oka. De ebben a kijelentésben van egy fordulat, Dávid az őt szorongató, félelmet keltő dolgokról felemeli a tekintetét Istenre, és úgy dönt: „benned bízom”. Istenhez fordul, aki hatalmasan cselekedett, amikor a Góliáttal szembeni harcában emberileg esélytelen helyzetben volt. Hittel vallja: „Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!” (9. v.) Tudja, hogy csak az gyűjtheti tömlőbe az arcomon legördülő könnyeket, aki sok-sok gyöngédséggel, empátiával nagyon közel van, ugyanakkor igazságos és hatalmas Úr. Isten ilyen bizalomra bátorít ma is.
Ajánlott igeszakasz: 1Sám 21,11–16
Online Biblia
1
