Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
5Móz 31,1–8
„Az Úr, a te Istened fog átkelni előtted, és ő fogja kipusztítani előled azokat a népeket, és így a birtokukat majd elfoglalhatod. Józsué fog átkelni előtted, ahogyan azt megmondta az Úr.” (3. v.)
Nem Mózes lesz az, aki az ígéret földjére segíti a népet, hiába követte a nép negyven éven keresztül, eljön a búcsú ideje. Saját életünkre nézve is igaz, hogy gyermekkorunktól nagyon sokan vannak hatással a hitünkre: a szüleink, lelkészek, hittanoktatók, gyülekezeti tagok, tábori szolgálók, tanárok, diáktársak és sokan, akiket nem tudunk már megnevezni sem. Lehet, hogy csak a befogadó szeretete maradt meg, lehet, hogy csak az a pohár kakaó, amit kitöltött, vagy egy ige, amit kaptunk tőle. Lehet, hogy éveken keresztül láthattuk az életét, ami „prédikált”. Ott vannak bennünk, velünk a döntései, a javunkra megharcolt csatái, az értünk való haragja, az általa bemutatott Isten. „De ahogy megmondta az Úr” (3. v.), nem Mózes viszi be a népet az ígéret földjére. Mindenkit el kell engednünk egyszer, akinek a hite a miénket táplálta. Minden elengedésben ugyanaz az ígéret a vigasztalás: megmondta az Úr, hogy ő velünk marad, akárki is az, akitől búcsúzni kell.
Ajánlott igeszakasz: Mt 1,18–24
5Móz 30,11–20
„De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más isteneket imádsz és azokat tiszteled, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek.” (17–18a. v.)
Hitünk kulcsfogalma az engedelmesség. De vizsgáljuk meg a szívünket kinek, minek engedelmeskedünk a hétköznapjainkban. Mi határozza meg a fontossági sorrendünket? Lett-e, amitől inkább reméljük a biztonságunkat, mint Istentől? Van-e olyan politikai hatalom, társadalmi státusz, egzisztenciális stabilitás, amiben jobban bízunk, mint Istenben? Jelen kultúránk olyan észrevétlenül hív meg a bálványimádásra, hogy megtörténhet, nem is vesszük észre, hogy már más uralja a szívünket, a cselekedeteinket, nem Isten és az ő igéje. A bálvány lehet a család, a gyerekek, a karrier, a pénzkeresés, a siker, a pozitív kritika, a társadalmi rang, a szerelmi kapcsolat, a társaktól kapott elismerés, a szakértelem, a tudás, a kényelmes körülmények, a szépség, az ész, politikai vagy társadalmi ügy, a technológiai fejlődés bármely vívmánya, de lehet önnön erkölcsi tartásunk, vagy a keresztény szolgálatban való engedelmességünk is. Kérjük Isten Szentlelkét, leplezze le bennünk, ami túlnőtt rajta a szívünkben!
Ajánlott igeszakasz: Mt 11,16–29
Online Biblia
R – „Parancsold meg Izrael fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyere-met kedves illatú tűzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem… Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egyegy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.” (4Móz 28,2.7)
Az idejében vitt ételáldozat kedves illatú az Úrnak. Van elkésett engedelmesség. A kegyelem királyi székéhez alkalmas időben kell járulni. Tennivalóimban könnyen késedelmeskedésre hajlandó szívembe vág ez a szó: „idejében”. Az italáldozat az égőáldozat kiegészítése volt, ha szabad így mondani, mellékes jelentőségű az előbbihez képest, de arra is határozottan szól az utasítás: „jó borból adj az Úrnak!” ‒ Legyen tökéletes engedelmességre való igyekezetem!
E – „Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen. De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.” (Mk 5,18-19)
Ennek az embernek a múltja egészen lezáródott a Jézussal való találkozás után: „volt”. Az én múltam vissza-visszakísért. A szabadult élet legfőbb öröme az volt ekkortól kezdve, hogy „vele lehessen”. A tanítványok elhívatásának is ez az elsődleges értelme (Mk 3,14), hogy vele legyenek. A sötétség démoni lelkei nem bírják ki Jézus jelenlétét. Többet kell Jézus társaságában élnem. Mégpedig otthon, a legkisebb dolgokban kell kifejezésre jutnia: mely nagy dolgot cselekedett velem az Úr!
