Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
vvZsid 12,25–29
„Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.” (28. v.)
„Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól!” (25. v.), ahogy egykor Izráel tette, mert „így szóltak Mózeshez: Te beszélj velünk…!” (2Móz 20,19) Izráelhez Mózes által beszélt Isten. Hozzánk Jézus által szól: „Elvégeztetett” (Jn 19,30), ez Jézus utolsó szava. Elvégezte az engesztelő áldozatot értem, az ő igazságát pedig nekem adta. Beemelt Isten családjába, fiúságot nyertem, és mint örökös „rendíthetetlen országot”, az örök élet ígéretét. Élet-halál kérdése tehát, hogy ezt a szót megragadom vagy elutasítom. Izráel elutasítóan viszonyult, amikor elégedetlenségével lázadt Isten ellen. De Isten igéje arra buzdít, hogy „legyünk hálásak”. Hiszen az őszinte hála kimozdít még félelmeimből is, indít, hogy tegyek/szolgáljak… És ha a szolgálat abból fakad, hogy élő kapcsolatban Istennel, vágyakozva keresem, hogyan vezet, és belesimulok az ő akaratába „tisztelettel és félelemmel”, ez a neki tetsző mód, ami átível az örök életbe, és Isten megemésztő tüzében is megmarad. Uram, vágyom erre, segíts!
Ajánlott igeszakasz: 4Móz 20,4; Zsolt 107,22; Kol 2,7
Zsid 12,18–24
„Ti ... járultatok ... az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére.” (24. v.)
Izráel, Isten népe a Sínai-hegynél táborozik, itt veszi át Mózes a törvény tíz parancsát és adja tovább a népnek. Isten jelenléte a hegyen félelmetes, a hegy is megközelíthetetlen Isten parancsa szerint. Egyértelműen kimondja, hogy szentségéhez nem közelíthet büntetlenül senki és semmi. Mózes mehet csak a hegyre, aki közvetít Isten és a nép között, és mint ilyen előre mutat Jézus Krisztusra, aki közbenjáró az Atya és az ember között. A törvény átvételekor „félelem és rettegés” jellemezte az odajárulást, de az ige beszél egy másik odajárulásról, ami nem olyan, mint az előző, mert az „új szövetség közbenjárójához, Jézushoz” járulhatunk, aki az értünk kiontott vérével bűneinkért elvégezte az engesztelést. Istennel megbékél, bűnbocsánatot kap, aki ezt hittel megragadja. Ábel vére Istenhez kiáltott, és Káin átkozottá lett a kiontott vér miatt, Jézus vére viszont „hatalmasabban beszél, mint Ábel vére”, hiszen „Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ.” (Gal 3,13) Ő lett átokká, hogy én áldást nyerjek.
Ajánlott igeszakasz: Gal 3,10; Róm 8,3
Online Biblia
6
