Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Préd 12,1-14
„A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (7.v.)
„Az életben semmi nem biztos, csak a halál.” - szokták viccesen mondani. Pedig nem kellene ezt nagyon is komolyan vennünk? „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” - mondja Jézus. Belegondoltál-e már, kedves testvérem, hogy Ő mekkora fájdalmat vállalt érted? Aki veszített már el egy szeretett személyt, tudhatja, hogy milyen érzés abban a veszteségben a magányt is megtapasztalni. És annak ellenére, hogy én is azok közé tartozom, akik ezt megélték, mégis azt kérdezem, hogy hol van a mi magányunk ahhoz képest, amin Jézusnak kellett átmennie a kereszten? Az Atyától való teljes távolság! Belegondolni is szörnyű! Mi pedig nem másra kaptunk ígéretet, mint hogy: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”(Jn 5,24) És ebben mindaz benne van, amire szükségünk lehet: támasz ebben az életben, bizonyosság a betegágyon, és öröm odaát. Azt hiszem, csak egy kérdésünk maradhat: hogyan hálálhatom meg?
Ajánlott igeszakasz: Jn 11,25-26
Préd 11,1-10
„Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat.”(4.v.)
„A tett halála az okoskodás” olvassuk Az ember tragédiájában. És valóban. Mennyire görcsösen akarjuk sokszor a jó döntést meghozni, ezért agyalunk, mérlegelünk és imádkozunk is persze, hogy legyen az Isten akarata szerinti. De eljutunk vajon ténylegesen ahhoz a mondathoz, hogy „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te”? Vagy ahogy egy Moldova-idézet szól: „azt akarom, ami lesz”? Nem akarjuk-e valójában állandóan kézben tartani a történések szálait, félve attól, hogy valami ismeretlen történik? Meggyőződésem, hogy ezért int minket Jézus arra, hogy olyanok legyünk, mint a gyermekek. Milyen csodálatos az, amikor egy aprócska gyermek gondolkodás nélkül megbízik a szüleiben! Félelem nélkül megy és hittel teszi azt, amit mondanak neki, mert ismeri azokat, akik egy új dolog megtételére biztatják. De van-e neked, kedves testvérem, olyan mély és szoros kapcsolatod Istennel, hogy egyértelműen látod az iránymutatást és ki mered engedni a kontrollt a kezedből? Érdemes ezen elgondolkodni.
Ajánlott igeszakasz: Mt 18,3
Online Biblia
R – „Én pedig várom az Urat, aki elrejté orcáját Jákób házától, és benne bízom. Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!” (Ézs 8,17-18) Szomorú és ítéletes időszak, amikor „az Úr elrejti orcáját Jákób házától”. Ha csak pillanatokra teszi is, nagyon nyomorultnak érzem magam: de ilyenkor is benne bízom: Ő visszahozza Sionba Jákób foglyait. Kibeszélhetetlen ilyenkor az örömöm. Jeleket és csodákat enged látnom; erővel és hatalommal áldja meg a hirdetett Igét: fiakat ad a hitben. Ti vagytok az én örömem és koronám – írja Pál boldogan a filippibeliekhez. – Én is örömmel szeretnék egykor az Úr színe elé állani: Ímhol vagyok én, és a fiak, kiket adott nékem az Úr!
E – „Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Ő testéért, ami az egyház. Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, amelyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten ígéjét.” (Kol 1,24-25) Abszolút értelemben – természetesen – semmi híja sincs Krisztus szenvedéseinek, de relatív viszonylatban van. Mégpedig az, hogy Krisztus szenvedésének evangéliumát csak úgy juttathatom el másokhoz, ha magam is hajlandó vagyok szenvedni Érette: bűnös ábrándozás helyett imádkozni, kényelmesség helyett a szolgálat terhét hordozni, felületesség helyett hűséggel, a tőlem telhető legjobban elvégezni a rámbízottakat; egyszóval: szenvedni. – Így leszek hív szolga, jó sáfár és élő kő az épülő lelki házban, ami az Egyház; így töltöm be Isten Igéjét.
