Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
„Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.” Zsolt.126,5-6
A könnyezve vetett szavakról, tettekről., imákról szólt a mögöttünk lévő félév. Sokszor kellett bízni a másik helyett: képes rá, hogy megmássza az előtte tornyosuló hegyet, meg tudja csinálni – akkor is, ha ő nem hiszi magáról. Bízni Jézusban, hogy úgy lesz, ahogy megígérte, sokszor számunkra sem könnyű. De most is hittel valljuk: bízunk benned, Urunk Jézus!
Parti Ferenc és Judit
Zsolt 119,81-88
„Eleped lelkem szabadításodra vágyva, igédben reménykedem” (88.v.)
Teher alatt nő a pálma, mondja a régi közmondás, de a terhet hordani fárasztó, tartósan alatta lenni pedig összenyomja testet, s a lelket is. Kell valami, valaki, aki a folyamatos erőt adja a teherviseléshez, s ennek az erőnek táplálékra van szüksége. Sokáig úgy van, hogy összeszorított fogakkal sok mindent, és talán mások szerint sokáig ki lehet bírni, de az erőtartalékok elfogynak, legyenek azok testiek, vagy lelkiek egyaránt. Ebben a pillanatban látunk rá a zsoltáros életére, amikor elfogyott a reménye, s már csak egyedül Isten szabadítására vár-vágyik. Sokszor voltam magam is ebben a helyzetben, s mindannyiszor megtapasztaltam, Isten nem késik el, pontosan tudja, hogy a hűségesen rá várók nem fognak csalatkozni benne. Ha nehezen mész most keresztül, emlékeztesd magad Isten szeretetére és maradj meg Őbenne.
Ajánlott igeszakasz: Jer.31,1-5.
1Ján 3,19-24
„Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk „.(24.v.)
Az igaz istenismeretet a Szent Lélek pecsétje igazolja! Hitben járunk, amely által megismertük a valóságot –aki megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban – de a lelkiismeretünk vádol és elítél. Van örömüzenetünk – a vádoló szívnél nagyobb az Isten, s kételyeinknél – „vajon Krisztusban vagyok”? – erősebb az irántunk való SZERETET. Erről a szüntelen szellemi harcról Isten mindent tud és segítséget küld a mennyből. Bátorít és biztat arra, hogy bizalommal szólíthatjuk Atyánknak az Istent Jézusért! Kérhetjük tőle, „ami kedves Őelőtte” hogy Jézus szeretete túláradjon bennünk, szeretni tudjuk azt, akit mi nem tudunk elviselni és elhordozni! Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm. 8,26) „Szelíd botja vezet engem ki és be, és kimondhatatlanul édes legelőm van, így nem szűkölködöm. Amikor pedig szomjazom, elvezet a forráshoz.” (Luise von Hayn)
Ajánlott igeszakasz: Zak 12,10, Jn 13,34, 15,12. 17
Online Biblia
R – „Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147,1-3) Az Úr által megépített Jeruzsálem, a szétszóratottságból összegyűjtött Izráel, s mindaz, akinek csak megtört szívét meggyógyította, sajgó sebeit bekötözte Isten bűnbocsátó kegyelme, tehet-e mást, mint hogy a zsoltárossal magasztalja az Urat. A megváltott élet számára legfőbb jó a Jézus dicsérete. Boldogan énekel, mert a dicséretmondás gyönyörűsége néki: sokkal inkább, mint a megváltatlan életnek a bűn. Végül pedig magasztalja Megváltóját, mert ez is illik hozzá. Illendőbb volna részemről is, ha tétlenségem, tépelődéseim és békétlenkedő panaszkodásom helyett, hálás élettel dicsérném az Urat. S az ilyen élet ösztönzés volna mások számára is: „dicsérjétek az Urat!”
E – „És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” (2Kor 12,9) Az Úr gyönyörködik azokban, „akik kegyelmében reménykednek” (Zsolt 147,11). Ha bűneimre nézek, nagyon reménytelen a helyzetem. Mintha a part szakadoznék lábam alatt, s szinte a kiáltás is torkomon fagy… mégis reménykedem kegyelmében. S tudom, hogy mostani konkrét helyzetemben is elég nékem ez a kegyelem. Elég, hogy megújítson, elég, hogy megörvendeztessen, elég, hogy bukások helyett győzelmekben járasson, elég, hogy szolgálatomat betöltsem, elég, hogy hazaérkezzem. – „Dicsérjétek az Urat!”
