Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Ef 6,10–17
„Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” (11. v.)
Amikor Jézust az ördög megkísértette, akkor Mesterünk az igével állt ellen, és minden ajánlatára az ige szavával válaszolt. Keresztyén életünk a küzdőtéren zajlik. Az ősellenség bennünket is támad, s a magunk erejével nem tudunk szembeszállni vele, sem ellenállni neki. Mivel a mi harcunk nem test és vér ellen van, ezért csak úgy van védelmünk, győzelmünk, ha magunkra öltjük Isten fegyverzetét. Istenünk azonban nem küld minket sem felkészületlenül, sem fegyvertelenül a harcmezőre. Gondoskodik mind a védelmünkről, mind a fegyverzetünkről, ugyanakkor nekünk kell azt nap mint nap magunkra ölteni. Hogyan? Az igeolvasás, imádság, igehallgatás által. Ezek egyikét sem hanyagolhatjuk, aki így tesz, annak teste-lelke vész. Többek között ezért rendkívül fontos a reggeli csendesség, imádság és igetanulmányozás. Aki ezeket elmulasztja, az védtelenül kezdi meg a napot, és felkészületlenül megy a csatamezőre. Legyen hát csordultig az életünk az Úrral és az ő dolgaival, legyen rajtunk az ő fegyverzete, akkor ellenállhatunk az ördög mesterkedéseinek.
Ajánlott igeszakasz: Mt 4,1–11
Ef 6,5–9
„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek.” (6–7. v.)
Keresztyén életünk elképzelhetetlen anélkül, hogy ne szolgáljuk. Fontos azonban tisztázni azt, hogy kinek szolgálunk, és kinek akarunk megfelelni. Sokan csak az emberek tetszését keresik, és ezért szolgálnak. Az ilyen szolgálatokban általában nem sok köszönet van, és ami a legszomorúbb, az Úr sem gyönyörködik benne. Ezért fontos, hogy Isten gyermekei az Úrnak szolgáljanak, az ő dicsőségére cselekedjenek. Mindez pedig ne külső kényszerből, hanem belső meggyőződésből, az Úr iránti hálaadásból eredjen. Mert az ilyen tiszta szívből, lélekből fakadó szolgálatokban gyönyörködik Istenünk. Kedves testvérem! Te szolgálsz? Mit adsz vissza az Úrnak mindabból, amivel megáldotta életedet? Senki ne legyen rest e tekintetben, hisz az Úr velünk akar munkálkodni, és Ő minden szívből jövő, érte végzett szolgálatban gyönyörködik, legyen az igehirdetés, hívogatás, betegek meglátogatása vagy épp a templomtakarítás. Vessük hát bele magunkat abba, amit az Úr velünk akar elvégezni!
Ajánlott igeszakasz: Mal 3,13–21
Online Biblia
R – „És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, amint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli... Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, amelyet szólott.” (2Kir 2,19.21-22)
Jerikó jó lakóhely volna – ha nem lenne átkozott, ha nem lenne ártalmas, halálos a vize, idétlen, élvezhetetlen a termése. A világ gyermekének élete egészen kibírható volna, ha mindez nem volna pontosan találó a világ italára, gyümölcsére is. A gyógyító só Jézus vérének ereje, a benne közölt mennyei élet. A benne meggyógyult élet gyógyító életté változik: „ti vagytok a földnek savai”. ‒ Romlást árasztó életemnek romlást megállító, másokat gyógyító ízt, konzerválást jelentő új életté kell válnia.
E – „És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért... És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” (Jn 1,16.34)
A kegyelemnek nincsen önmagán kívülálló indoka. Kegyelem a kegyelemért van. Forrása az Isten kikutathatatlan mélysége, teljessége. Az elfogadott kegyelem az élet világossága: „és én láttam…” – mondja János. Békességtől, örömtől túláradó élettel ajándékoz meg, a bizonyságtétel ellenállhatatlanul kényszerítő erővel jelentkezik: „…és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia”. ‒ Ebből a kegyelemből vettem én is, és erről teszek – nyomorultként ugyan, de mégis boldogan – bizonyságot.
