Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
“Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,3b)
Január végén gyülekezeti hétvégén voltunk, ahol az előadások alatt egy erős üzenetet kaptam. Nem csak arra kell ügyelnünk, hogy a lelkünket mivel tápláljuk, hanem arra is, hogy milyen módon. Isten igéjével ne bánjunk úgy, mint egy gyorsétteremi kajával! Szánjuk rá az időt, mint egy étteremben. Üljünk le nyugodtan, mint egy terített asztalhoz. Nézzük meg igeszakaszunk szövegkörnyezetét, vagy hogy ki, milyen helyzetben írta. Vegyük szánkba, olvassuk el, akár hangosan. Rágódjunk rajta, próbáljuk megtalálni az ige célját, az összefüggéseket, és a legfontosabbat, hogy személyesen nekünk mit üzen. Ha ez megvan, akkor engedjük, hogy eljusson a szívünkig, elménkig, cselekedeteinkig. Próbáljuk megjegyezni, nehogy a gonosz elragadja tőlünk. Igen tudom, sokan nem tehetik meg, hogy mindennap étteremben vacsorázzanak, de ha mindig kutyafuttában vesszük a táplálékot, előbb-utóbb odalesz az egészségünk.
Nagy Zsolt Zoltán
Zsolt 138
“Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretettedért,” (2. v.)
Ez egy gyönyörű hálaadó imádság Dávidtól. Figyeljük meg a zsoltár ívét. Magasztalással és énekkel kezdi még (idegen) istenekkel szemben is. Akkoriban Izrael népét körülvevő népeknek jól elkülöníthető isteneik voltak. Manapság nehezebb meglátnunk milyen bálványok akarják megakadályozni istenhez való közeledésünket. Majd hálát ad meghallgatásért, amit az Úr tett az életében. A következő egy jövőre utaló prófécia, mert még nem jött el az az idő, hogy minden térd meghajoljon Isten színe előtt, de emlékeztet, hogy imában gondoljunk világi és egyházi elöljáróinkra is. A 6. verstől mintha az imádkozó ember, - aki mostanra lélekben közel került az Úrhoz - leírja milyennek is látja Istent és mennyi segítséget kap tőle. (Nekem a) „messziről megismeri a fennhéjázót” azt fejezi ki, hogy Isten ismeri még a tőle távol levőket is. És végül egy kérés, hogy ne hagyjon el minket, bár sokszor megérdemelnénk. Próbáljuk mi is így átgondolni, felépíteni imádságainkat!
Ajánlott igeszakasz: Zsolt 68,32-33; Ézs 2,3; Mal 1,11; Jel 21,24
Préd 12,1-14
„A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (7.v.)
„Az életben semmi nem biztos, csak a halál.” - szokták viccesen mondani. Pedig nem kellene ezt nagyon is komolyan vennünk? „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” - mondja Jézus. Belegondoltál-e már, kedves testvérem, hogy Ő mekkora fájdalmat vállalt érted? Aki veszített már el egy szeretett személyt, tudhatja, hogy milyen érzés abban a veszteségben a magányt is megtapasztalni. És annak ellenére, hogy én is azok közé tartozom, akik ezt megélték, mégis azt kérdezem, hogy hol van a mi magányunk ahhoz képest, amin Jézusnak kellett átmennie a kereszten? Az Atyától való teljes távolság! Belegondolni is szörnyű! Mi pedig nem másra kaptunk ígéretet, mint hogy: „aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”(Jn 5,24) És ebben mindaz benne van, amire szükségünk lehet: támasz ebben az életben, bizonyosság a betegágyon, és öröm odaát. Azt hiszem, csak egy kérdésünk maradhat: hogyan hálálhatom meg?
Ajánlott igeszakasz: Jn 11,25-26
Online Biblia
R – „De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!” (Ézs 9,1-2) Sötétség helyébe világosságot csak akkor ad az Úr, megdicsőítésének csak úgy lehetek részese, ha előbb megalázott mélyen. Mert Ő a megalázott életben dicsőíti meg magát, és ragyogtatja fel mennyei világosságát. Nagy szükségem van rá. Úgy érzem valóban, hogy a halál sötét árnyékának völgyén haladok keresztül; az Úr vezetését gyakran szem elől tévesztem, nélkülözöm szolgálat közben is. A debreceni evangelizáció előtt boldogan fogadom ígéretét: „…de nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van”. – Vajha fény ragyogna fel a sötétségben járó nép fölött!
E – „És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében. Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból.” (Kol 2,10-12) Amikor Krisztust megnyertem, a teljességben való növekedés lehetőségét kaptam őbenne. Az érzéki bűnök teste felfeszíttetett Jézussal együtt a keresztre, s már a keresztségben eltemettetett a halálba. A megtérésben pedig új életre szült az Ő hatalma. Hit által meggyökerezhetek, tovább épülhetek és megerősödhetem őbenne. Ennek megtapasztalása mondatta Pállal: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”. – Szeretném ezután jobban igénybe venni ezt az erőforrást
