Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
R – „És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért tebenned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged… Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.” (Zsolt 9,10-11.19) Az Urat akkor keresem igazán, szívem mélyéből, szinte menekülésszerűen, amikor nagyon nyomorult és szegény vagyok. S az Úr is ekkor van legközelebb hozzám. Nagy vigasztalása, hogy nem felejtkezik el rólam: hozzá való vágyakozásom, közeledésem sohasem reménytelen. Akik keresik Őt, megtalálják, megtapasztalván boldogan, hogy az Úr a nyomorultak kővára a szükség idején. Ebbe a kővárba nemcsak ember, de az ördög maga sem ronthat be utánam. Vereség, kudarc csak a kőváron kívül érhet. – Rejts el engem, Uram!
E – „Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz.” (Róm 2,1) Hívő ember részéről az ítélkezés sohasem menthető. Alapja mindig egy bizonyos magabiztosság. Péter így szól: „ha mindenki is… de én nem!” S ő lesz az első. „Amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod.” Nem jogos az ítélkezés hívő testvérek irányában, hanem: „ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével” (Gal 6,1). De nem jogos az ítélkezés hitetlenek irányában sem: velük szemben ez az Ige irányadó: „legyetek feddhetetlenek és tiszták az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette… életnek beszédét tartván elébök” (Fil 2,15-16). A hitetleneket az engedelmes hívők csillagként fénylő élete ítélje meg.
