Reméljük az itt eltöltött idő hasznos lesz számodra. Célunk, hogy oldalunk találkozási pont legyen, nem csak velünk, hanem elsősorban a megváltó Jézus Krisztussal. Azzal aki új életet szeretne neked ajándékozni.
Tartalmas időtöltést kívánunk!
Jel 11,3-14
„A három és fél nap elmúltával azután Istentől az élet lelke szállt beléjük, és lábra álltak.” (11.v.)
Ez a rész azokról az időkről szól, amikor még nincs minden elveszve és Isten prófétái hirdetik az evangéliumot azért, hogy mind azok, akik még nem hisznek, higgyenek. Nem biztonságban, könnyű és nyugodt körülmények között tették mindezt, de teljesítették azt, amire elhívattak, vállalva a halált is. Vajon elő tudnánk-e állni mi is hasonló helyzetben, hasonló körülmények között az Ige hirdetésével? Mert sokszor, amikor hirdethetnénk, az evangéliumot sem tesszük meg. S nem azért, mert ez az életünkbe kerülhet, hanem mert nem akarunk a társaság peremére kerülni, hogy mindenki bohócnak néz, stb. De Isten, bármi is történjék velünk, magához emel, mert neki gondja van ránk. Az Őbenne bízókra különös tekintettel is. És micsoda kegyelem az, hogy még az utolsó időkben is gondoskodik arról, hogy legyen mindenkinek esélye meghallani és megérteni azt a szeretetet, amely az evangéliumon keresztül jön hozzánk nagyon közel. Isten életre hív bennünket és életet ad nekünk. A mi feladatunk menni, hirdetni, s tenni, amit ő mond. Ámen.
Ajánlott igeszakasz: Ez 37,1-10
Jel 11,1-2
„Ekkor pálcához hasonló mérővesszőt adtak a kezembe, és ez a szó hangzott: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; de a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert odaadatott a pogányoknak, akik a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.” (1-2. v.)
Nem egyszerű érteni, leginkább jól érteni mindazt, amiről ebben a két igeversben szó van. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért kell méregetni a templomot, főleg félig igen, félig meg nem. Valaminek a megmérése mindig valaminek a birtokbavételét jelentette. Amit megmért, az onnantól kezdve az övé, arra ő vigyáz. Itt is valami hasonlóról van szó. Ugyanis Isten arra bíztatja, és arról biztosítja a benne hívőket, hogy az, aki Őbenne van, s Őbenne hisz, azt mindig számon tartja, s bármerre járjon, rajta lesz a szeme. Igaz ez azokra, akik egész életüket Jézus Krisztusnak adták, akik mindenükkel az Urat szolgálják, akik imádságos lélekkel az oltár mellett vannak, s imádkoznak. Az ige is azt mondja, akik a külső udvarban vannak, azaz távol az Istentől, nem Őbenne, azokat nem kell megmérni, azok elvesznek. Nem elég tehát csak egy részünkkel az Urat szolgálni. Őbenne kell, éljünk mindenkor és mindenhol. Ámen.
Ajánlott igeszakasz: Zakariás 2,5-17
Online Biblia
R – „Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.” (JSir 3,32) Áldott szomorúság, melyet az Úr okoz, melyre Ő indít. Élet, üdvösség, öröm, hála fakad belőle. Vele mindig gazdag kegyelmességéhez készít utat, teremt feltételt. A kegyelem gazdag, bőséges. Bőven telik belőle. Mindig távolabbra ér, mélyebbre nyúl le, szélesebbre tárul. Sohasem válik egyhangúvá, unalmassá: végtelen benne a szín, mindig friss, új a tartalom is, forma is. – Áldom Őt kegyelme gazdagságáért!
E – „Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsid 12,28) Egyetlen egy ország van, amely mozdíthatatlan: az Isten országa. Jézus vére ebbe a mozdíthatatlan országba szerzett számomra polgárjogot. Helytelen döntéseket tesz az a hit területén, vagy még inkább kivonja magát a hit területéről, aki Isten országa helyett az adott körülményeket tekinti mozdíthatatlannak. A helyes szolgálat, igazi kegyesség kettős gyökere: az Isten iránti hála és az istenfélelem. Az első az öndicsőségnek és az emberek tetszésének keresésétől tart vissza, az utóbbi pedig az emberfélelem megbénító érzését tartja távol. – „Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.”
