2018. Június 9. Szombat,

Ám 4,1–13

„Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonytatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene.” (13. v.)

Isten fair. Bármit megtehetne, de Ő tartja a szavát és az előre megszabott feltételeket, mint egy jó társasjáték partnere. Elmondja a játékszabályokat: ha ezeket követed, ez vár rád, ha nem, akkor pedig amaz fog történni. Ez korrekt. Az utasítások egyértelműek, a játékosok mi vagyunk. Elindul a játék, és mi győzni szeretnénk. Először minden rendben megy, aztán hozzászokunk, vagy csak elunjuk magunkat, és egyszer csak lazábban vesszük, felülírjuk azokat: Csak egy picit vagyunk tiszteletlenek a tanárokkal, a szüleink életét apróságokkal nehezítjük,... A „Játékmester” pedig vár, hiszen lehet, hogy észbe kapunk, de mi egyre durvábban folytatjuk. Aztán figyelmeztet, és azt mondja, ha nem fordulunk vissza, baj lesz. És az lett, mármint baj. Persze óriási felháborodás és harag lesz bennünk, ha a sok figyelmeztetés ellenére egyszer csak érvénybe lép a büntetés: kimaradunk pár körből, fizetnünk kell, mint a monopoly-ban, azzal a különbséggel, hogy velünk van a „Játékmester” és egyértelműen kínálja a győztes megoldást: a Krisztusban elkészített szabadulást.

Ajánlott igeszakasz: 2Kor 5,17; Zsolt 8.

Tegnapi

Ám 3,1–2; 9–15

„Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket” (2. v.)

Sokan azt gondolják, hogy a megtéréssel befejeződhet az Istenhez vezető folyamat. Végre, elértük, miénk a menny, hátradőlhetünk, nincs több dolgunk. Ha ez így van, lemaradunk a legjaváról! Krisztusban van az üdvösségünk, és valóban elkezdődik az örök életünk, amiben a halál sem állít meg minket, de koránt sem értük még el a célt. Ott kezdődik az igazi ÉLET, amikor tudatosan járjuk az utat, ami maga Jézus (Jn 14,6). Ahogy ezt járom, Atyánk féltő szeretetét tapasztalom meg. Idejében világít rá, ha valami nem stimmel bennem, arra, hogy milyen bűneim vannak még. De ezzel a felismeréssel nem hagy egyedül. Krisztusban örök szövetségre lépett velünk, melyet meg nem másíthat senki. A bűneinknek sincs helye már tovább bennünk. Ilyenkor jöhet egy-két kijózanító ige, mint Izráel esetében is a mai, amiben pontosan nevén nevezi bűneiket. Ma mi is felismerhetjük a Tőle elválasztó dolgainkat, és Ő nem hagy magunkra, mert megvallásukkal és bűnbánatunkkal letehetjük elé, hogy örökre megszabaduljunk ezektől.

Ajánlott igeszakasz: 1Ján 1,8–10

Online Biblia

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét. Wikipédia

Online Biblia