2018. Július 16. Hétfő,

Jn 5,19-23

„…Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.” (19. v.)

Milyen sokszor akadékoskodik az ember! Ezt szabad…, ezt nem szabad…, így kell…, úgy kell csinálni! Sokszor még az Istennek is elmondjuk, hogy miképpen cselekedjék. Jézustól is sok mindent elvár az ember. Mennyire megütköznek a zsidók Jézus szombatnapi gyógyítása alkalmával! Ő pedig elmondja nekik, hogy egy az Atyával. Bizonyságot tesz arról, hogy mindent az Atyától tanult és mindig azt teszi, amit az Atyával előtte megbeszélt. A zsidók értetlenkednek és hitetlenkednek, aztán felháborodnak, mert Jézus egyenlővé tette magát az Atyával. Pedig láthatták magányosan imádkozni, amikor félrevonult a tömegtől, a tanítványoktól. Volt, amikor éjszakákon át imádkozott, vagyis megbeszélte az Atyjával mindazt, amit meg kell, hogy cselekedjen. Nem magától teszi, amit tesz. Csak azt cselekszi az Úr Jézus, amit az Atyától lát. Mi hogy viszonyulunk Jézushoz? Hisszük-e, hogy Ő egy az Atyával? Beszélgetünk-e mi Istennel és tőle kérjük-e, hogy mit cselekedjünk?

Ajánlott igeszakasz: Jn 8,36-47

Tegnapi

”…a maga választotta vallásoskodásban, az alázatoskodásban…” (Kol 2,23)

Vajon igazi-e az alázatom? Sokat beszélek róla, de Pál arra figyelmeztet, hogy sokszor nem igazi az alázatunk. Sokszor kevélyek, gőgösek vagyunk. Az alázatos gőgösség jellemez bennünket. Pedig Isten előtt csak alázatosak lehetünk. Ő az alázatosokat felmagasztalja. Vigyáznom kell, hogy alázatosságomban nehogy semminek tartsam magam. Nehogy vallásoskodásból álljon az istentiszteletem, mert abból hiányozni fog az Isten. Ilyenkor Isten túl magasan van, az ember pedig túl mélyen. Isten és ember távol van egymástól. S ne az emberi szokások legyenek fontosak, hanem egyedül Isten Igéje. Különben a szokások rabjává válik az ember. Sokat csiszolt rajtam az Isten.

Csomay Árpád lp.

Zsolt 53.

”A bolond azt mondja szívében, hogy nincs Isten. ...Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.” (2-3. v.)

Mennyi bolond ember jár-kel a földön! Nem az értelmi fogyatékosokra gondolok, hanem azokra az emberekre, akik magukat nagynak, okosaknak tartva kizárják Istent a maguk életéből. Nem tagadják Isten létét. Inkább abban kételkednek, hogy beavatkozna a világ vagy az ember életébe. Azt mondják, hogy Isten olyan messze van tőlük a mennyben, hogy nem is törődik az emberrel, szinte tudomást sem vesz róla. Pedig nem így van. Igaz, hogy a mennyben trónol, de letekint, hogy van-e értelmes ember. S ki az értelmes? Aki keresi Őt imádságban, az ige olvasása által, a templomban, ahol lakozást vesz, a Sionon (5 Móz 12,11). Meg tudjuk-e igazán becsülni ezt a helyet, ahol az Ige és Szent Lelke által jelen van a mi kegyelmes Istenünk. Az izraeliták nagyon is tudták, hogy ott különösen közel van az Úr és onnan jön a szabadítás. Mi már a Sion hegyéről a Golgotára emeljük tekintetünket, ahol Jézusunk elvégezte („Elvégeztetett”) a szabadítást mindnyájunk számára, akik hiszünk benne.

Ajánlott igeszakasz: Róm 3,10-18

Online Biblia

A Biblia (koiné görög βιβλίον tekercs szóból) azoknak a könyveknek a gyűjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentől sugalmazottnak és ennek okán szentnek fogad el, tehát a hit és az erkölcs területén általános mércének tekint. A teljes Bibliát szent jellegéből adódóan keresztény Szentírásnak is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásnak tartott írásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység előtti időben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelező mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életéről és tanításáról „tanúskodnak”, és amelyeket a hagyomány szerint az apostolok vagy azok tanítványai írtak, vagy jegyeztek le. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). Gramatának, azaz Írásoknak nevezték az ószövetségi és újszövetségi könyvek együttesét. Wikipédia

Online Biblia