12-08 Zak 3,1–10

december 08.

„Azon a napon – így szól a Seregek Ura – mindenki meghívja majd felebarátját szőlője és fügefája alá.”  (10.v.)

Az egymást vendégségbe hívó emberek képe azt az idilli békét vetíti elénk, amelyre mindannyian vágyunk. Ennek a békének a feltétele azonban az, hogy Isten „eltörölje a föld álnokságát”. Ez pedig csak a Sátán elhallgattatásával lehetséges. A vádolás szellemének kell örökre eltűnnie ahhoz, hogy Isten és ember, ember és ember között békesség lehessen. A földi, hétköznapinak tűnő béke mennyei előzménye, párhuzama a választott nép ítélet alóli felmentése. A Sátán nem alaptalanul vádol, hiszen Izráel (akit itt Jósua főpap képvisel) bűnös: hűtlen volt az Úrhoz. A vádló túl akar tenni a bírón: nem tartja elégnek az eddigi büntetést. Úgy tűnik, az igazság nevében szól. De az is igaz, hogy Isten szereti hűtlen népét, és meg akarja váltani. A könyörületet nem ismerő, megsemmisítő bosszút követelő „ügyészt” elhallgattatja a vádlottat megszánó bíró hangja, aki a benne bízók perében, megígérte, nem a vádlóra, hanem a Védőügyvédre fog hallgatni.

Ajánlott igeszakasz: 2Tim 4,1–8
http://www.parokia.hu/bible/