12-07 Zak 2,5–17

december 07. „Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!”  (12b. v.)

Isten népe büntetésének, a prófétái által előre jelzett, majd megvalósított babiloni fogságnak az ideje lejárt. A próféta hazatérésre szólítja a még Babilonban maradt zsidókat, mert az idegen birodalom többé nem biztonságos: az Úr haragszik a népét megnyomorító országokra. Az egész büntetés – Jeruzsálem pusztulása, a nép elhurcolása – Neki nem fájt kevésbé, mint a népnek. Nem kárörvendve és elégedetten nézte választott szövetségese büntetését. Isten hagyja, sőt, sokszor akarja a választottak szenvedését. Rá akarja ébreszteni őket tévedéseikre, mert másból, mint kemény elhallgattatásból az ember sokszor nem ért. De nincs olyan pillanata a megpróbáltatásoknak, amikor Isten ne szenvedne együtt velünk. Az ószövetségi népéért aggódó, búsuló Isten éppúgy szenved, mint a büntetést magára vállaló, üzenetét kínhalálával hitelesítő Jézus Krisztus. Úgy szenved, mint mi; és mi úgy szenvedhetünk, mint Ő: hogy Isten dicsősége nyilvánvalóvá legyen.

Ajánlott igeszakasz: Róm 8,16–28
http://www.parokia.hu/bible/