10-12 Lk 17,1–10

október 12. “Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!” (5. v.)

Valami kezdett éket verni az apostolok Krisztussal megélt örömteli közösségébe. Kevés a hitem... Ismerős az érzés? Krisztus visszadobja a labdát: „Ha akkora hitetek volna…” Tehát nincs is hitem, ha nem tapasztalom annak erejét?! Lelkigondozók gyakori tapasztalata, hogy a „nem tudok hinni” kérdés őszintének ható jó szándékába ütköznek. „Aggódsz, mert túl nehéznek találod azt, hogy higgyél? Senki se csodálkozzon a hit nehézségén, akinek az életében van olyan terület, ahol tudatosan ellenáll vagy engedetlen Jézus parancsának.” – fogalmazta meg Bonhoeffer, a mártírsorsú lelkész. Jézus ezért fordítja vissza a kérdést felénk: Inkább vizsgáljátok meg magatokat, ne tőlem kérjétek erre a megoldást! Az áldozatom értetek ugyanúgy érvényes, a kereszt változatlanul gyógyír minden időben a gyengeségre, a bűnre, az elveszettség érzésére. Legfeljebb az – Adj hitet, hogy el tudjam fogadni ezt! – alázatos kiáltásának van helye Isten előtt. És ajándékul megkaphatjuk a hit „mustármagját”.


Ajánlott igeszakasz: Ef 2,4–9
http://www.parokia.hu/bible/