08-13 Zsolt 14

augusztus 13.

33. hét

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10b)

Isten már egy jó ideje nagy bőségben tart. Mind lelki-szellemi, mind fizikai értelemben. Talán nem túlzás kimondani, hogy Isten ilyen jól még nem tartott a valamivel több, mint 20, új életben leélt esztendő során. Végtelenül hálás vagyok ezért. Nagy az örömöm az Úrban. Tudom, hogy nem lesz mindig így. Jönnek majd a szűk esztendők is. Arra kérem Jézus Krisztust, hogy sose felejtsem el a mostani áldott időszakot a későbbiekben sem. Bármi is történik a jövőben, a jó Pásztor – hisz az általam választott ige Jézus példázatából való – akkor is velem lesz!    

Suhai Szabolcs Vilmos

 

 

„Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót, egyetlen ember sem.” 3.v.)

Az ember általános romlottságáról szól ez a zsoltár. Szomorú tény ez, amely nemcsak a zsoltáríró, Dávid korában volt jellemző az emberre, Isten főteremtményére. Most, 2017-ben is érvényes. Sőt, nemcsak az Istentől távol élő emberre, hanem például rám is, Jézus Krisztus egyik megváltott gyermekére. Igaz a hívőkre is. Az óember kész az elhajlásra, a megromlásra, a jó nem cselekvésére. Hadd mondjam azt, hogy a kritikát mindig magamnál kell kezdeni. Erről szól többek között Jézus egyik példázata, a szálkáról és a gerendáról. Kegyelem az, amikor tudom tenni a jót. Ez azonban nem szabad, hogy elbizakodottá tegyen. Akkor is, ha olykor ezt a hibát elkövetem. Talán nem is vagyok ezzel egyedül. Ám, hogy ne csak a negatívumokról beszéljünk, van egy nagyon jó hír az igében. Egyszer a romlottságnak vége lesz. Amikor Jézus visszajön és helyreállít mindent. Ebbe kapaszkodhatunk bele nyugodtan. Ez adhat erőt a mindennapi küzdelmekhez és a bukásokban is.

Ajánlott igeszakasz: Róm 3,12–18
http://www.parokia.hu/bible/