06-20 ApCsel 9,32–43

június 20.

„Ahogy odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták neki azokat a ruhákat és ingeket, amelyeket Dorkas készített, amíg velük volt.” (39. v.)

A szemeink megnyílása után, a bizonyságtétel mellett a szolgálat is abból következik, hogy megismerjük Istent. Ez az igeszakasz egy tanítványról szól, akinek ha meghallották a nevét a városában lakók, egyből tudták, hogy igen, ő az a nő, akiből árad a szeretet, aki az Isten dicsőségére segít mindenkin, ahogy tud. Az egész életét betöltötte a szolgálat. És az emberek ezt nagyon is látták. Egy valódi lámpás volt közöttük.  Aztán meghalt. De ez nem a történet vége. Isten valamiért Péter által feltámasztotta. Isten általunk is ugyanígy végzi a munkáját: Az ő szeretetével szeretjük embertársainkat, és mindazokkal a lehetőségekkel, amiket kaptunk Tőle, segítjük őket időnkkel, javainkkal, tehetségünkkel, személyiségünkkel. Neki hatalma van szolgálatunk és időnk felett is. Ha ad nekünk időt az Úr, akkor semmi nem lehet akadálya annak, hogy amit Isten ránk bízott megcselekedjük mindvégig. Addig ég a mi világosságunk, amíg Isten azt akarja, nem addig, ameddig a körülményeink engedik. Ezzel a bátorsággal szolgáljunk mi is Istennek!

Ajánlott igeszakasz: Ef 2,10
http://www.parokia.hu/bible/