01-11 5Móz 1,19–33

január 11. „Istenetek, az ÚR, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette veletek, szemetek láttára.”  (30. v.) 

Az előző részben a népnek saját tetteire kellett emlékeznie, de a folytatásban az Úr tetteire: „...lehajtotta az eget és leszállt, hogy népét megszabadítsa.” Hangsúlyt kap Isten örökkévaló szeretete: „aki előttetek jár, harcolni fog értetek ...” Isten népének sok baja van az emlékező képességével. A felhőoszlop és a tűzoszlop jelenléte sem tudta állandósítani bennük a velük együtt járó Szabadítót. Angyalok kenyerével táplálta őket és a lelki kősziklából nem fogyott ki az éltető víz. Ezek ellenére is kételkedtek, hogy nekik adja az atyáiknak ígért földet, a Kánaánt. Hitetlenségük gyümölcse, hogy kémeket küldenek ki, akik hozzák a termés javát, de szívükben a kétkedés lázító gyümölcsét. Zúgolódtak a sátraikban és gyermekeik jövőjéért aggódtak, azt gondolták, hogy nem hallja az Isten. Ott volt közöttük Káleb és Józsué, akik az igazságot nem ferdítették el, mert tudták nagyobb az, akik velük van, mint akik ellenük vannak. Hittel mondták „mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; … az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!”  (4 Móz 14,9) Legyen bátorításunkra nekünk is a fenti ige!


Ajánlott igeszakasz: Zsid 4,14–16
http://www.parokia.hu/bible/